Pénteken korán keltünk, mert kb. 10 km várt ránk, melynek nagy része lépcsőzés felfelé. (Csütörtökön úgy leégtem (mozaik formában) a napkrém ellenére, hogy alig bírtam felöltözni.) Elindultunk Marla irányába, mely egy 8 családból álló kis falu. A kocsma zárva volt mikor odaértünk, de szerencsére az indulásunkra kinyitott, így tudtunk venni vizet. (Tényleg csak vizet.) Az utunk nagyon kalandos volt, tele békákkal, madarakkal és a sziklákon átzúduló vizekkel és patakokkal, melyeken néha csak nagy nehézségek árán és csurom vizesen sikerült átkelnünk. Az autónkhoz nettó 6 óra alatt értünk oda, ebből 4 óra lépcsőzés volt felfelé, azt hittem, hogy sohasem érünk ki a vulkáni katlanból. Estére visszaértünk St- Pierrebe. Az eső végig zuhogott. A strandon megtaláltuk Elise testvéreit, ahogy ez lenni szokott az Óceán parton sütött a nap.

Út a tamarin erdőn át.

Templom La Nouvellében

Iskola La Nouvellében