Búvárkodás

Philippe-pel és Evával elmentünk még délután pipával búvárkodni St. Pierre strandjánál lévő koráll zátonyhoz. Uhhh! Hihetetlen mennyi halat láttunk! Attila! Elmegyek veled búvártanfolyamra! (Holnap és holnap után nem teszek ki képeket, mert olyan helyre megyünk, ahová nem lehet autóval eljutni, de gyalog két nap.)

Cilaos

Ma kirándulgatni voltunk. Cilaos (sziálosz) egy gyógyfürdőváros, ami 1200 m felett van. Nem volt egyszerű mutatvány eljutni ide, mert az út keskeny és nagyon sok kanyar van benne, mintegy 30 km hosszan. Sok helyen egysávosra szűkül az út, így érdemes nyomni a dudát, hogy a szemjövő hallja, hogy jövünk. Reggel korán 6.30-kor keltünk, mert a hegyekben 11 órára beborul és elkezd zuhogni a trópusi eső. Nem is értem, hogy miért költöznek emberek ennyire eldugott helyekre egy ilyen gyönyörű szigeten. Állítólag a ragszolgák menekültek fel a hegyekbe lakni, így nehezen találták meg őket később.

Vörös-patak vízesés - Cascade de Bras Rouge (kászkád dö brá rúzs)

A két vízesés felülről.

Elise Grandi fürdés előtt félúton

Nem volt nálam fürdőruha...

Masszázs

Nephila pók. Franciául La bibe (lá bib) Tenyérnyi méretű jószág és a világ legerősebb pókhálóját szövi, akár kisebb madarakat is meg tud vele fogni. A nőstény felett ott van a hím is. Nagyítsd ki a képet.

Cilaos katolikus temploma

Reunioni sör

Mi még a hegyekben vagyunk, de az óceán felett már kék az ég.

Megnéztük a Korallteknős farmot, amit korábban a teknősök megmentésére hoztak létre. Nem csak az itt honos fajokat találhatjuk meg itt, hanem például a Madagaszkáron élő fajokat is . Itt tudtam meg, hogy a nőstényeket onnan lehet felismerni, hogy jóval nagyobbra nőnek mint a hímek. A belépő 7 euró volt, de megérte.

Sugaras teknős - rengeteg van belőle Reunionban.

Dipsochelys elephantina

Utána elmentünk fürödni egy fekete (vulkánikus kőzet miatt) homokos partra L' Étang-Salé les Bains-ra (éton szálé lébán). Ki volt téve egy figyelmeztető tábla, hogy óvatosan lépjünk a homokra, mert égési sérülést okozhat. Kipróbáltam, tényleg írtó forró volt.

ST-Leu és környéke

Reggel elhoztuk a kölcsönzőből az autót (Toyota), azt magam sem tudom, hogyan találtunk vissza a szállásunkra. Alig van egy-két nagyobb utca, mindegyik egyirányú, így hiába jegyzed meg az utat oda, az visszafelé már nem úgy néz ki. Elindultunk megnézni St Leut kicsiny kikötőjét. Nagyon érdekes, hogy míg az Indiai-óceán fölött és a tenger parton süt a nap, addig a hegyek csúcsait nem látni az esőfelhőktől. 38 fok volt ma a legmelegebb. Megnéztük a Le Gouffre-t (lö grufh) egy kis pataknak, ami belefolyik az óceánba a csatornája, az óceán viszont visszafolyik ebbe a „kis” vájatba. Gyönyörű a látvány és félelmetes a hangja!

Fekete vúlkánikus kövek.

Érkezés

Kezdem a kezdetektől. Indultunk Budapestről, átszálltunk Párizsban, majd összesen 13 óra repülőút (csak Andornak érdekességképpen; Boeing 777-300 470 utas, kevés hely) után megérkeztünk ST-Denis repterére, ahol Elise öccse várt minket. ST-Pierre Reunion déi részén van. Az otthoni időátállítás miatt csak két óra különbség van Pilisvörösvár és Reunion között. Zuhogott az eső, de a hőmérséklet 25 fok volt.